-
Sztálin meghalt
eltemették -
1955-ben Rákosi elérte Nagy Imre leváltását
a miniszterelnök Hegedüs András lett -
1956-ban Hruscsov újból élesen szembefordult a sztálinizmussal
– ez meggyengítette Rákosi pozícióját: -
a forradalom
- október 23-án az egyetemista felvonulást előbb betiltották, majd engedélyezték – a követelések ugyanis diktatúra-, de nem szocializmusellenesek voltak
-
lövés
október 25-én a Parlament előtt tüntető tömegbe lőttek -
több áldozatok
- október 23-án Debrecenben (25 sebesült) és a Magyar Rádió épületénél (2 halott
és 43 sebesült)
- október 24-én a Honvédelmi Minisztérium előtt (8 halott és 25 sebesült)
- október 25-én a Parlament előtt a Kossuth téren, (a halottak száma máig vitatott, anyakönyvi bejegyzések alapján 54 fő, egyes történészek 74 halottról beszélnek) és Győrben (3 halott)
- október 26-án Mosonmagyaróváron (a köztudatban 105 halott, az anyakönyvek alapján 55 bizonyított),
- október 23-án Debrecenben (25 sebesült) és a Magyar Rádió épületénél (2 halott
és 43 sebesült)
-
rádióbeszéd
október 28-án Nagy Imre rádióbeszéde jelezte e forradalom győzelmét -
a forradalom leverése
rádiónyilatkozata után Nagy Imre megkezdte a forradalom eredményeinek
megszilárdítását: -
szovjet támadás
november 4-én megindult a szovjet támadás, ami pár nap alatt felszámolta a
fegyveres ellenállást – ezzel párhuzamosan Moszkvában megírt forgatókönyv szerint
Szolnokon megalakult Kádár János Vezetésével a Forradalmi Munkás-Paraszt
Kormány -
Az ellenállás
A szovjetek támadása (Kádár János bejelentette, hogy a rend helyreállítása érdekében behívta
a szovjet csapatokat) a forradalom leverését jelentette. Kádár ezzel egy olyan akcióban
vállalt szerepet, amelynek során egy idegen hatalom erőszakkal döntötte meg az ország
törvényes kormányát. Tette súlyosságát növeli, hogy Nagy Imre kormányának ő is tagja
volt, és még november 4-én is a forradalom mellett foglalt állást. -
Kádár
nov. 7. – a Kádár-kormány Budapestre érkezik -
munktanács
nov. 14. – Rácz Sándor vezetésével megalakult a Nagy-Budapesti Központi
Munkástanács – kitartottak a forradalom követelései mellett: szovjet csapatok
kivonása, szabadságjogok elismerése, Nagy Imre miniszterelnöksége -
feloszlás
- dec. 5. – munkástanácsok feloszlatása
-
megtorlás
dec. 9. – a statárium kihirdetése – a megtorlás kezdete:
o letartóztatások
o bebörtönzések
o internálások
perek: titkosak, megtorlás -
Áldozatok
Nagy Imre és társai – a forradalom vezetői
o 1958. jún. 15. – Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós halálra ítélése
o Losonczy Géza – a börtönben halt meg
o dr. Szilágyi Józsefet még áprilisban felakasztották
kivégzések – az utolsó 1961-ben volt
börtön – munkások, diákok – több esetben 16-17 éves fiatalokat
ítéltek el, s amikor 18. életévüket betöltötték, kivégezték őket
harcok során kb. 2 500 ember halt meg, kb. 20 000 fő sebesült meg -
általános amnesztia
- március 21. – általános amnesztia – a megtorlás vége Kádár először „sajnálatos októberi eseménynek”, majd ellenforradalomnak nevezte a forradalmat - folytatódott a történelem meghamisítása, a hazugságok sulykolása