-
letelepedni, vagy elűzetni
III.Károly 1724. évi rendeletének megerősítése. A földesurak engedélyt kaptak arra, hogy ha akarnak, olyan cigányokat fogadjanak birtokaikra, akik nem követtek el bőnt és nem közösködtek gonosztevőkkel. kötelességükké tette azonban az arról való gondoskodást, hogy a befogadottaknak állandó lakásuk legyen, továbbá a kóborlásnak, mint minden bőn okának a
megakadályozását és a nem letelepedett cigányok előzését -
katonaszökevények bújtatásáról
a törvényhatóságok akadályozzák meg, hogy a katonaszökevények a cigányoknál menedéket találjanak (ezek ugyanis a cigányok városokon-falvakon kívüli kunyhóikban szoktak
elrejtőzni, sőt nekik adják el katonai felszereléseiket is) -
kényszerletelepítés
a törvényhatóságok tartoznak a területükön található
és még kóborló cigányokat állandó lakásra kényszeríteni, a „vaskos tudatlanságból” kiemelni, a keresztény és polgári erkölcsökkel átitatni, s egyáltalán, a keresztény szabályokra és a köz hasznára alkalmassá tenni -
cigány elnevezés eltörlése
A „cigány” népnevet el kell törölni és az azt használókat a jövıben meg kell büntetni; elrendeli továbbá, hogy a cigányokat fel kell venni a céhekbe.
További letelepedést kényszerítő intézkedések, mint, hogy nem kaphatnak útlevelet, nem tarthatnak lovakat, nem "kóborolhatnak".
Végül akadályozzák meg az oláh cigányok Erdélyből való beszivárgását -
katonai besorozásról
a Helytartótanács emlékeztette a törvényhatóságokat,
hogy őfelsége eltörölte a „cigány” népnevet és elrendelte, hogy ugyanúgy kell bánni velük, mint az ország többi lakosaival; ezért ha egy cigány alkalmas a katonaságra, akkor minden megkülönböztetés nélkül besorozható -
divat szabály
A Helytartótanács előírta, hogy „ama korábban cigánynak
nevezett népség” öltözetében is alkalmazkodjék a környezetéhez -
cigányok összeírása - alaprendelet
Megszöletik az az „alaprendelet”, amely mintegy a
korábbiakat is egyesítette. Ebben a Helytartótanács elrendelte a valamennyire letelepedett cigányok összeírását, beleértve az idegeneket és távol lévőket is. A cigányvajda intézményének eltörlése. -
a lótartás engedélyezése
A Helytartótanács elrendelte, hogy a törvényhatóságok
ne tiltsák meg egyszerően a lótartást, hanem minden cigánynak annyi lovat engedélyezzenek, amennyi szükséges munkája végzésére és fuvarozásra.1 -
útlevél kiadás szabályozása
A Helytartótanács előírta a cigányoknak kiadandó útlevelekkel kapcsolatos eljárást. Eszerint csak a valóban „regulált” cigányoknak szabad olyan útlevelet adni, amellyel más helységbe vagy más törvényhatóságok területére utazhatnak, de akkor sem csoport, hanem az egyes személyek számára, beleírva az utazó vezeték- és keresztnevét, valamint meggyőződve az utazás szükségességéről. Az útlevél nélkül kóborló cigányokat pedig meg kell büntetni és vissza kell toloncolni előző lakóhelyére. -
rendszeres jelentés a cigányokról
A Helytartótanács kötelezte a törvényhatóságokat,
hogy a cigányoknak az 1768. júliusa utáni helyzetérıl félévenként tegyenek jelentést. -
„Ezen nép emlékezetének a kiirtása végett”
az állandó lakás és a ruházkodás mellett rendelkezik
1. A döghús evésről.
2. A lótartásról.
3. A muzsikusokról és a fémművesekről.
4. A gyerekeket el kell venni a szüleiktől!
5. A plébánosok kötelesek ingyen oktatni a cigányokat és gyerekeiket a vallásra, a céhek is kötelesek felvenni és mesterségre tanítani őket.
6. „Ezen nép emlékezetének a kiirtása végett” ezentúl súlyos büntetés terhe alatt tilos a cigány nyelv használata.
7. A cigányokkal kötelesek adózni is. -
a "megnevelésről"
A Helytartótanács kiegészítette és pontosítja az előbbi
rendelkezést azzal, hogy csak a két évesnél idősebb és 12 évesnél fiatalabb cigánygyerekeket lehet elvenni és a parasztokhoz kiadni, a 12 év fölöttieket szolgálatra vagy mesterségre kell kényszeríteni; a telekföldet bíró jobbágyok tarthatnak csak lovat, de ők sem kereskedés, hanem csakis munkavégzés céljából; végül a szolgabírák legalább negyedévenként kötelesek ellenőrizni a járásuk területén lakó cigányokat. -
a vallásról
A Helytartótanács elrendelte, hogy a katolikus cigánygyerekeket katolikus parasztoknál, a nem katolikusokat nem katolikusoknál kell elhelyezni; ha nincs elég katolikus jobbágy, akkor a gyerek nem katolikusnál is elhelyezhető, de a plébánosnak ügyelni kell a katolikus nevelésre, a paraszt pedig nem akadályozhatja azt. Ha pedig nem katolikus, vagy
vallás nélküli szülők gyereke árva lesz, akkor azt katolikus hitben kell nevelni és ezért csakis ilyen vallású paraszthoz szabad kiadni. -
a házasságkötésről
A a Helytartótanács elrendelte, hogy cigány ne köthessen
másként házasságot, csak ha előzetesen igazolja, hogy jobbágy, vagy szolgálatban van, vagy valamilyen mesterséget űz, vagy van valami más, törvényes alapja ahhoz, hogy feleségét és gyerekekeit el tudja tartani. -
a kóborlásról
A Helytartótanács utasította a vármegyéket, hogy ne adjanak útlevelet a csavargóknak, különösen azoknak ne, „akiket korábban cigányoknak neveztek”, fıleg, ha ezek csapatosan kóborolnak -
a koldulásról
A Helytartótanács elrendelte, hogy csak a valódi cigány koldusok koldulhatnak és azok is csak a lakóhelyükön: az „álkoldusokat” – akik főleg a búcsúk és vásárok idején faluról-falura járva elragadják az alamizsnát a valóban nyomorultak elől – a megyei seborvosok vizsgálják meg, s ha kiderül csalafintaságuk, meg kell büntetni őket. Megtiltja végül, hogy cigány cigánynál ház nélküli zsellér legyen. -
a cigány katonákról
A Haditanács elrendelte, hogy a cigány katonákat
nem szabad elbocsájtani, sıt az eddig szabadságoltakat is vissza kell hívni az ezredeikhez.
