-
Woodrow Wilson
A liberalizmus egyik fő képviselője. A wilsoni 14 pont értelmében a demokrácia terjesztésével lehet megakadályozni a háborúkat.
Új szabályrendszer felállítása szükséges. A klasszikus hatalmi rendszer helyére nemzetközi intézményeket kell létrehozni, melyek fórumként szolgálnának az államoknak a konfliktusaik békés úton történő rendezéséhez. A többi ország közvetíthet a konfliktusok megoldásában, információhoz juthatnak a másik államról, ezáltal csökkene a félreértés lehetősége. -
Születés - Woodrow Wilson Chair
Az első világháború után megnőtt az igény, hogy többet tudjanak meg a nemzetközi politikai viszonyokról, és megértsék annak alakulását. A háború okozta sokk veti fel az alapkérdést, hogy "hogyan lehet elkerülni a háborút?".
A tudományterület megszületését, intézményesülését a Walesben található Aberystwyth Egyetemen alapított Woodrow Wilson egyetemi tanszék létrejöttéhez kötjük. Ez az első olyan kutatóközpont, ami kifejezetten a "miért lesznek háborúk" kérdéskörével foglalkozik. -
Period: to
Az 1. nagy vita
A két mainstream, akadémiailag elfogadott nézetrendszer, a liberalizmus (1919) és a relaizmus (1939/48) között robban ki.
Ontológiai, (lételméleti) vita, fő kérdése: mit vizsgálok?
A liberalizmus fő kérdése: mitől lesz béke?
A realizmus fő kérdése: az állami érdekek hogyan mozgatják a nemzetközi kapcsolatokat?
A realizmus fő képviselői: E. H. Carr, Hans J. Morgenthau, George Kennan
A liberalizmus fő képviselői: Woodrow Wilson, Normann Angell -
Edward Hallett Carr - A húsz éves válság
Angol történész, diplomata, újságíró, 1939-ben jelent meg A húsz éves válság című könyve.
A nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusa, a modern realizmus előfutára.
Híres mondata „No crisis, no discipline”, azaz, ha nincs az első világháború, nincs éles cezúra, trauma, válság, így nem születik meg a tudomány.
A két világháború közötti szakaszt utópisztikus idelaizmusnak nevezi el, melynek főbb képviselői Woodrow Wilson és Normann Angell. -
Második (újjá)születés
A második világháború után a tudományterületen szerkezetváltás zajlik le. A kutatók újrafogalmazzák a kutatási kérdéseiket: a "miért lesznek háborúk, és hogyan előzhetők meg" kérdések helyett, a motivációk megértése kerül előtérbe.
Az újjászervezés mértéke teszi szükségessé, hogy kétszer szülessen meg a tudomány. -
Hans J. Morgenthau - Politics among Nations
A realizmus doyenje, meghatározó személyisége, 1948-ban Politics Among Nations címen megjelent művéhez köthető a tudományterület újjászületése.
A reálpolitika hagyományait a hidegháború rendszerébe ágyazottan viszi tovább, nagy hangsúlyt fektetve a normatív leírásokra, fogalmakra.
Kirobbantja az első nagy vitát a liberalisták és realisták között. -
Morton A. Kaplan
A politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok kiemelkedő szakértője a XX. század második felében. 1957-ben jelent meg úttörő publikációja System and Process in International Politics címen, amely tudományos módszertant vezetett be a tudományterületre.
A 2. nagy vita folyamán a behavioristák fő képviselője.
Fő műve: The New Great Debate: Traditionalism vs. Science in International Relations -
Hedley Bull
Ausztrál származású kutató, a XX. század második felének vezető nemzetközi kapcsolatok szakértője.
A 2. nagy vitábában a tradicionalizmus fő képviselője.
Fő művei: International Theory: The Case for a Classical Approach, Society and Anarchy in International Relations, The Grotian Conception of International Society -
Period: to
A 2. nagy vita
Az 1950-es évektől jellemző, episztemológiai (ismeretelméleti) vita. Fő kérdése: a természettudomány vagy a társadalomtudomány módszereit használva vizsgálják-e a nemzetközi poltikai rendszert?
• tradicionalizmus:
alapvetően a hagyományos eszközök és segédeszközök (pl. filozófia módszerei) segítségével.
• behaviorizmus:
matematikai, közgazdaságtani modellek alapján, fontos a mérhetőség, az összehasonlíthatóság, az objektív tények.
Fő képviselői: Hedley Bull és Morton A. Kaplan -
Period: to
A 3. nagy vita
Az 1970-es évekre jellemző, a nagy neo- irányzatok vitája.
Ontológiai vitának indul, de a végére interparadigma-vita lesz belőle.
A 2. nagy vita módszertani kérdései hatására megújul a liberalizmus és a realizmus is, valamint megjelenik egy új áramlat, az első kritikai irányzat, a marxizmus.
• Neorealizmus - nemzetközi rendszer szerkezete
• Neoliberalizmus -együttműködés
• Neomarxizmus - egyenlőség
Főbb képviselői: Robert O. Keohane, Kenneth Waltz, Immanuel Wallerstein -
Immanuel Wallerstein
Amerikai szociológus, történész. Nevét a részben általa kidolgozott ún. világrendszer-elmélet tette ismertté. Szemléletét elsősorban Karl Marx, Fernand Braudel, valamint a függőségi (dependencia) elméletek határozzák meg.
A 3. nagy vitában a neomarxizmus képviselője.
Fő műve: The Rise and Future Demise of the World-Capitalist System: Concepts for Comparative Analysis (1974) -
Kenneth Waltz - Theory of International Politics
1979-ben Theory of International Politics című művével új alapokra helyezi a nemzetközi politikai rendszerről való gondolkodást.
A nemzetközi rendszer törvényszerűségeire, tanulmányozására nagyobb hangsúlyt kell fektetni, behaviorista módszerekkel kell vizsgálni.
• A neorealizmus atyja
• A rendező elv, a nagy törésvonal megfogalmazója
Fő művei: Man, the State and War (1959), Theory of International Politics (1979), Realism of international politics -
Period: to
A 4. nagy vita
Az 1980-as években kezdődő, az 1990-es évekre kibontakozó posztpozitivista vita. A konstruktivizmus és a racionális, poztivista irányzatok között episztemológiai vitának indul, mely ontológiai vitává alakul át.
A konstruktivizmus fő gondolata: nemcsak a materiális dolgok, hanem az ideák is formálják a nemzetközi politikát. A társadalomtudományban nincsenek objektív tények, mert az ember konstruálja azokat, ugyanez igaz az államra is, így azanarchikus rendszerre is. -
Robert O. Keohane
Amerikai akadémikus, a nemzetközi kapcsolatok neves szakértője. A 3. nagy vitában a neoliberális iskola képviselője.
Fő műve: After Hegemony (1984)
