-
1400
Megjelenésük a Magyar Királyság területén
A XV. század eleje (1417-től) drámai fordulatot jelentett a cigányok életében. A török terjeszkedés Erdély, Dél-Magyarország felé löki egyes csoportjaikat, de nem ez a fő oka a nyugati kirajzásnak (a török békén hagyja a polgári lakosságot, ha adózik, a muszlim társadalom közömbös volt az etnikumok felé). A cigányok/romák betelepülése évszázadokon átnyúló, hosszú folyamat volt. Már betelepülésükkor heterogén csoportot alkottak, nyelvi és társadalmi szempontból egyaránt. -
A török korban
A keleti irányból bevándorló és az Európa nyugati feléről visszafelé mozgó cigány közösségek térségünkben leltek végső otthonra.
A fejletlenebb céhrendszer, a kézműves-hiány, a terjeszkedő török birodalom miatt kialakuló háborús állapotok miatt szükségessé vált erődítésépítési munkálatok megélhetést is nyújtottak számukra
A céhekből száműzött mesterségeket űzték: lókereskedés, vályogvetés, teknőkészítés, rézművesség, szegkovácsolás, zenélés biztosították az életfeltételeket. -
III. Károly (1711-1740) 1724-es rendelete
Rendelkezése nem terjed ki a cigányság életmódjának tudatos rendezésére. Célja a kóborló bűnelkövető csoportok megfékezése.
A vándorló cigány közösségek tagjait összeírni rendeli.
A főbenjáró bűnöket elkövetőket mindenféle bírósági eljárás nélkül azonnali pallos általi halálra ítéli. A letelepedni és dolgozni vágyók kötelesek a határidő előtt jelentkezni az illetékes város magisztrátusánál, vagy a vármegye alispánjánál összeírás végett, mely után munkájukat mérsékelt bérrel díjazzák. (1724.) -
Mária Terézia (1740-1780) rendeletei
1761: mesterségek gyakorlására kötelezi őket,a céheket, hogy soraikba felvegyék őket.1767: előírja, a már letelepedett cigányság összeírását, a kóborlók sátrait, kunyhóit le kell rombolni. 1773: megtiltja a cigány nyelv használatát, a környezetük nyelvét beszéljék. A cigány gyermekeket vegyék el szüleiktől, adják parasztcsaládok nevelése alá, akik kötelesek munkára nevelni őket.1775: korlátozzák a cigányok közötti házasságot, a letelepedett életmód és foglalkozás meglétéhez kötik. -
II. József (1780-1790) asszimilációs politikája
1783: betiltja a cigány nyelv használatát, a gyerekek nyilvános helyen való ruhátlan megjelenését, a lókereskedést. Megtiltották nekik a vásárok látogatását, korlátozták a zenészek számát, betiltották a koldulást, csak akkor telepedhettek meg, ha bizonyították, hogy valaki a szolgálatába veszi őket.
Ilyen körülmények között a cigányság csak a törvények kijátszásával maradhatott fenn, ez a közösségi kötelékek még szorosabbá válásához, a belső törvényeik megerősödéséhez vezetett. -
Ipari forradalom
A 19. század folyamán egyre többen telepednek le. De a kapitalizmus, és a gyáripar terjedése tovább szűkítette életlehetőségeik kereteit. A cigányság 19. században rögződött foglalkozásrendje a kisipari áruk piacának szűkülésével már a századfordulón kezdett felborulni és ezzel a cigányság elveszítve több generáción át gyakorolt minimális társadalmi presztízst biztosító alapjait. -
A kiegyezés (1867) után
A kiegyezés után lényeges változás történt a cigányság hivatalos megítélésében: élesen kettéválasztották a megtelepedett, asszimilálódott cigány lakosságot és a vándorlókat. A legdurvább beavatkozás a vándorló hagyományokkal rendelkező kompániák egy részének szétrombolása volt. Ennek következtében ezek a csoportok elvesztették egykori létkereteiket, elfogadott normarendszerüket, a vajda fennhatóságát, s ezzel együtt minimális intézményes kapcsolatukat a környező társadalommal. -
1893-as "Czigányösszeírás"
1893-as dokumentum szerint 280 ezer cigány/roma élt az országban. Az 1893-as vizsgálat kimutatta, hogy romáknak alig több mint 3%-a tartozik a mitikus vándorcigányok közé. A cigányok/romák nagy többsége már állandóan letelepedettnek
számított, huzamosabban egy helyben tartózkodónak, hivatali szóhasználattal félvándornak mintegy húszezer, vándorcigánynak vagy ahogy akkoriban mondták: kóborcigánynak pedig alig kilencezer volt tekinthetõ. -
A dualizmus idején 1867-1918
-Települési szegregáció (elkülönülés): pl. cigánytelep a falu szélén
-foglalkoztatási szegregáció: munkanélküliség, alacsony presztizsű munka
-oktatási-művelődési szegregáció: képzetlenség Az korszakban megjelenő romantika miatt megnőtt az érdeklődés a „primitív” népek kultúrája, a titokzatos jelenségek iránt, különböző műalkotások szereplőivé váltak. (Jókai, Liszt, Lenau, Arany) Azonban ezek az alkotások nem a valóságot mutatták. Ekkor indultak el az első nyelvészeti vizsgálatok is. -
A két világháború között
A belügyminiszter 1928-as körrendelete elrendelte, hogy a helyi csendőrhatóságok legalább évente tartsanak razziákat, amelyek során előállítják a területükön található kóbor cigányokat „Mi, kérem, szegkovácsok vagyunk. De a mai időkben nincs szükség a munkánkra - panaszkodnak interjúalanyai Móricz Zsigmondnak 1932-ben. - Egész napi munkával nem tudunk többet keresni egy pengőnél. Nincs építkezés, nem veszik már a jó kovácsolt vasszögeket. Munkanélküliek vagyunk." -
Cigány/roma holokauszt - porrajmos
1933-tól a náci ideológia fajelmélete szerint, megkezdődött a cigányság faji alapú megkülönböztetésének kidolgozása is. A végleges megoldást a fizikai megsemmisítésben látták. Magyarországról is nagy számban deportálták őket koncentrációs táborokba, az így elpusztult cigányok száma különböző kutatók szerint 50-100 000 főt tesz ki. 1944 júliusától 1945 márciusáig tartó deportálások főleg Budapestről és a főváros környékéről, Székesfehérvárról történtek. -
II. világháború után, a szocializmus idején
Az erőszakos iparosítás sokukat a gyárakba terelte, munkát biztosítva számukra, de ez is csak részleges megoldás maradt, nem adott lehetőséget a felemelkedésre, a polgárosodásra. A nehéz, veszélyes, alacsonyan fizető munkaköröket töltöttek be (textilipar, bányászat), tovább erősödött a szegregáció.
Rendszeresítették a cigánytelepek közegészségügyi ellenőrzését, kötelezővé tették a kényszermosdatásokat.
1955: A „kóborcigányok” részére bevezették az ún. fekete személyi igazolványokat. -
1961-es párthatározat
Az MSZMP KB Politikai bizottságának 1961-es “A cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról” című határozata leszögezi, hogy a cigányság nem alkot külön nemzetiséget, nem szabad őket elkülönítve kezelni. Megindult a cigánytelepek felszámolása, a kampány célja az asszimiláció elősegítése, a munka és oktatás rendszerébe való beillesztés, az állandó letelepítés, a munkahelyi, egészségügyi körülmények javítása volt. -
Rendszerváltás után
A gazdaságtalan üzemek felszámolása, a termelőszövetkezetek megszűnése, a munkaerő-leépítések során szakképzetlenségüknek, alacsony iskolázottságuknak, és nem utolsósorban a máig élő előítéleteknek köszönhetően elsőként kerültek a munkanélküliek közé. -
1990-es évek
Nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993. évi LXXVII. törvény: először ismeri el ezt a népet etnikai kisebbségnek, biztosítva a cigányok/romák egyéni jogai mellett
a kollektív önszerveződés lehetőségét is.
1994-ben megalapítják Pécsen Magyarország és egyben Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézményét, a Gandhi Gimnáziumot. -
A magyarországi cigányok/romák csoportjai
A magyarországi cigány/roma lakosságot 3 nagy csoportra oszthatjuk:
Romungrók: a magyart beszélik, foglalkozásuk muzsikus, az egész ország területén élnek.
Oláh cigányok: a cigány nyelv változatait beszélik pl. lovári, lókereskedés, az ország egész terültén élnek.
Beások: a román régies változatát beszélik, famegmunkálás, házaló kereskedés jellemző rájuk, legfőképpen a Dél-Dunántúlon és a Középső-Tisza vidéken élnek. -
Napjainkban
Magyarország legnagyobb létszámú etnikai kisebbségi csoportja. Létszámukat ma 400-600 közé becslik (2018-as becslése alapján 900.000). Társadalmi problémáik az alacsony iskolázottság, munkanélküliség, rossz egészségügyi állapot. A különböző sztereotípiák (pl. sok gyerek, segélyből élnek, bűnöznek) miatt a többségi társadalom előítéletes, ezért hátrányosan megkülönböztet.(pl. nem veszik fel a munkára, pedig alkalmas lenne) és szegregál (pl. az iskolában cigány és nem cigány osztály).
