-
3500 BCE
Önellátó gazdálkodás
Akkoriban az emberek általában vér szerinti rokonaikkal alkottak szűk csoportokat, ezért minden közös tulajdon volt, tehát bármiféle csereeszköz szükségtelennek bizonyult. A javak előállítása akkoriban még nem volt komplex, így nem volt szükség szaktudásra, így tehát kereskedelem sem alakult ki. -
2500 BCE
Árucsere
Ekkor már beszélhetünk szakosodásról, és a gazdasági munkamegosztás után egyértelmű volt az áruk cseréje. Ennek azonban voltak hátrányai: nem mindig talált az ember megfelelő cserepartnert, ha meg talált is, akkor meg nehéz volt meghatározni a termékek értékét. -
300 BCE
Árupénz
A cserekereskedelem hátrányainak kiküszöbölésére kialakultak az általánosan elfogadott, közbülső csereeszközök. Ekkoriban ezek még szintén áruk voltak, de alkalmasak arra, hogy más árukra cseréljék őket. Az árupénz értékálló, osztható, egynemű, szállítható és mindenki által elfogadott. A legkorábbi pénzforma, ez lehetett kagyló, só vagy akár szarvasmarha is. A Krisztus kora körüli évszázadokban gyakran a fűszerek töltötték be a szerepet. Később ezen tulajdonságokat a nemesfémek elégítették ki. -
269
Fémpénz
A nemesfém általánosan elfogadott árupénz lett, ezért a mérhetőség kedvéért érméket készítettek belőle. A világ legrégebbi pénzérméit a kis-ázsiai Lüdiában öntötték feltehetően a Kr.e. 7. századtól. Később a görögök is átvették a praktikát, de Kr.e. 390 előtt még ne aranyból készítették őket. Kr.e. 269-ben a rómaiak is átvették, és Európaszerte elterjesztették. Az elkövetkező kb. 2000 évben ez jelentette a pénzt (ma már csak kisebb tranzakciók során használjuk). -
800
Pénzhelyettesítők
A nemesfémek véges volta egy idő után nem tudta kielégíteni a kereskedelmi igényeket, így szükség volt egyfajta váltóra. Egy idő után már az állam állított ki bankjegyeket a zökkenőmentes pénzváltás érdekében. Az egykori pénzhelyettesítők rendszerének alapja a pénzintézeteknek és az államnak az a garanciavállalása volt, hogy a bankjegyek nemesfémre válthatók át. Ez az elv a legtovább az USA-ban, 1971-ig volt érvényben. Virtuálisan is megjelentek napjainkban. -
Rendeleti pénz
Olyan pénz, melynek fedezete valamely más árukészlet. A pénz értékét a kormányzat rendelkezésben írja elő és kötelező érvényű törvényes fizetőeszközként használatos. Ha a hatóságok ezt a gazdasági növekedés értékén felül nyomtatják, akkor az inflációhoz vezet. Az USA 1971-ben tért át véglegesen a rendeleti pénz használatára, és ezzel gyakorlatilag az egész nyugati pénzrendszer is. Az euró is jó példa lehet, ha rendeleti pénzről beszélünk. -
Hitelpénz
A mai fejlett gazdaságokra jellemző, nemzeti rendeleti pénzből származik. Belső értékkel nem rendelkezik és csupán a bank fizetési ígéretét jelenti. Viszonylag értékálló és a törvény garantálja elfogadását. Általában a pénz egyéb formáival párhuzamosan létezik. Egy adott ország nemzeti bankjainak e kölcsönök fedezetére – általuk megállapított – megfelelő mennyiségű rendeleti pénz tárolásának előírásával gyakorolt felügyelet, az úgynevezett kötelező jegybanki tartalék szab határt. -
Magánpénz
Olyan gyakorlat során jön létre, mikor egy magánszemély vagy vállalat (tehát nem a nemzeti bank) állít elő egyfajta pénzt. Viszont ha a kibocsátó tönkrement, akkor a pénz is értéktelenné vált, ezért ezt a gyakorlatot különböző törvények tiltják vagy korlátozzák. A 2000-es években kezdek megjelenni digitális magánpénzek, melyek közül a legismertebb a Bitcoin, mely 2009. január 13-án vált elérhetővé. Fedezete értékpapír is lehet arany helyett.