A pénz története

Őskor

6000 BCE

Nem volt szükség még pénzre, az emberek csoportokban élve önellátó életmódot éltek, halásztak, vadásztak, gyűjtögettek. A javak előállításához nem kellett szaktudás, így kereskedelem sem létezett.

Árucsere időszaka

4000 BCE

Ez az időszak az őskor végére, ókor elejére tehető.Fontos tényező a szakosodás ebben az időszakban. Az egyes emberek-csoportok elkezdenek egy egy terméket előállítani, mással nem foglalkozni. Így kialakulhat a cserekereskedelem. Így hatékonyabb és minőségibb termékeket sikerült előállítani, viszont hátrány volt, hogy nehezen lehetett cserepartnert találni, és egy áru értékét egy másik áruban meghatározni, az árakat összehasonlítani.
Ezen okok miatt vezették be később az árupénzt.

Árupénz időszaka

3000 BCE

A cserekereskedelem hátrányainak kiküszöbölésére kialakultak az általánosan elfogadott csereeszközök. Ezek szintén árunak számítottak,viszont olyanok, amelyek a legalkalmasabbak voltak más árukra történő cserékre.Jellemzői voltak az értékállóság, szállíthatóság, oszthatóság, egyneműség, és az általános vélekedés, hogy az adott dolog egy árupénz. Ezek az árupénzek voltak például a só, szarvasmarha, teve, bálnafog, és különböző kövek. De később elterjedtek a bronzöntvények, és a bors is.

Fémpénz kora

600 BCE

Mivel a nemesfémek bizonyultak a leghelytállóbb árucserének, ezért fizetésnél ezt kezdték el használni egyre szélesebb körben. Ez olyan pénz, amely jól felismerhető méretű, formájú és mintázatú, többnyire kerek alakú volt, és már kifejezetten a "pénz" funkcióját látta el mérete, felismerhetősége és értéke miatt. Első alkalmazói a lüdiaiak voltak kr. e. 700-ban, később azonban a görögöknél is elterjedt az alkalmazásuk, majd az egész kontinensen. Fajtái: bimetalizmus, és monometalizmus.

Pénzhelyettesítők kora

1500

A nemesfémek végessége és a gazdaság fejlődése miatt megkezdték a pénzhelyettesítők kibocsátását, amely mintegy zálogként szolgált a fizetésre, amíg a kereskedő nem jutott pénzhez. Az emberek kezdetben egymás váltóival is kereskedhedtek, később azonban a bankok intézték ezt, és egy-egy állam feladata ezek kibocsátása, és garancia vállalása. Ilyen volt például az angol font, amely ezüst pénzre volt váltható. Manapság a pénzhelyettesítőket válságok idején használják (például LECOP)

Rendeleti pénz

1800

Olyan pénz, melynek fedezete valamely más árukászlet,értékét a kormány írja elő, és kötelező érvényű fizetőeszköz. A történelem során sokszor előfordult használata, volt azonban, hogy válság idején inflációt okozott. 1971-től az USA hatására gyakorlatilag az egész világon elterjedt a kizárólagos használata. Egyik legalapvetőbb ilyen rendeleti pénz a mindennapjainkban az Euró.

Magánpénz

1837

A magánpénz lényege, hogy gyakorlatilag bárki adhat ki pénzt, legyen az magánszemély, vállalat, intézmény, stb, hogy ilyen módon versenyezhessen a bank és a magánszektor. Elterjedése az USA-ban zajló szabad bank korához köthető. Mivel kevés ilyen magánpénz állta meg a helyét, 1863-ban véget vetett a nemzeti bank e rendszernek, bár ma is vannak helyek, ahol megtalálható a magánpénz.

Hitelpénz

1900

A fejlett gazdaságok pénze a nemzeti rendeleti pénzből származó hitelpénz. Bár az adósság, mint olyan nem tekinthető hivatalosan pénznek elszámoltathatatlansága miatt, mégis pénzhelyettesítőként tekintünk rá, mert tárolható, és csereeszköz is. Így tompítja a pénz keresletét és piaci értékének dinamikáját is befolyásolja, keresleti oldalról a magánszektor, kínálati oldalról a központi bank.A hitelpénz egyre növekedhet a kölcsönadás és kölcsönvétel következményeként.

Digitális pénz

1950

Napjainkban a pénz készlet nagy része nem fizikai mivoltában, hanem digitálisan van jelen, az emberek a bankjuk által kibocsátott hitelkártyájukon tartják és kapják pénzüket, amelyre mintegy hivatkoznak csak, amikor tranzakció történik. Tényleges pénzmozgás tehát a bankok között folyik. A digitális pénz tehát nem csak kényelmmi szempontból áttörés, hanem gazdaságilag is előnyösebb.