-
1904. Az első karóra: a repülésnek köszönhető
Louise Cartier 1847-ben alapította meg óraműhelyét és hamarosan fogalommá vált a neve. Ekkor még a Cartier órákat láncon viselték mellényzsebben, és talán így is maradt volna még sokáig, ha nem találják fel a Wright fivérek a belsőégésű motoros repülést.
Az idő mérése korábban is fontos volt a repülés világában. Alberto Santos-Dumont,Cartier régi barátját zavarta, hogy repülés közben a zsebóráját kellett keresnie ha tudni akarta, mennyi időt tölthet még a levegőben. -
1905. Megalakul a Rolex Watch Company
santos-Dumont példája ragadós lett, és rövidesen minden pilóta karórát kezdett hordani, majd pedig megállíthatatlanná vált az új divat a polgári világban is: egy évvel Cartier forradalmi lépése után, 1905-ben alakult meg a Rolex Watch Company, és a nyomában ázsiai gyártók is színre léptek. Rövidesen megszületett a Rolex márkanév, melyet 1908-ban jegyeztettek be. -
1914. Strapabíró órák a háború alatt.
A Cartier, a Rolex és a többi míves gyártó karórái ugyanis nem voltak éppen olcsó darabok – azonban a fronton nagyon is szükségét látták a katonák annak, hogy elég legyen a karjukra pillantani, hogy lássák a pontos időt. Az első karórákat Constat Girard (a Girard-Perregaux alapítója) készítette el a brit uralkodó kérésére, de ezek még szintén drága darabok voltak.
Az első világháború azonban elhozta az áttörést: lövészárok-órának hívták és többségük olcsó zsebóra volt, amire karszíjat szereltek. -
Karórák manapság
A háborút követően ez az olcsó megoldás terjedt el a szegényebb népréteg körében, és néhány év múlva már szinte csak a gazdagok hordtak zsebórát.
Mára azonban a karóra bárki számára elérhető a legkülönbözőbb színekben, kialakításban, más és más célcsoportnak. Az biztos, hogy strapabíró, erős, mégis megfizethető karórákra azóta is szükség van. Ilyen a Weide sportos, acél tokos karórája is, vagy a Sanda katonai jellegű karórája, amelyek igazán állják a sarat.