Az első keresztes hadjárat

Az ötlet

Mar 16, 1095

II. Orbán pápa 1095 márciusában tartott egy zsinatot Piacenzában, ahol többek között a bizánci császár, Alexiosz emberei is ott voltak. A küldöttek elmondták, hogy a császár veszélyben van. A pápa, mivel együttérzett a császárral és segíteni szeretett volna neki, eszébe jutott a nagy ötlet. Egy szent háború.

A nagy bejelentés - a clermont-i zsinat

Nov 27, 1095

Néhány hónap gondolkodás és tervezés után 1095 novemberében a clermont-i zsinat idején II. Orbán meghirdette a publikum előtt az első keresztes háború megkezdését. Mások részvétele azért volt fontos, mert a részvétellel elengedték a bűneikért kirótt tartozásokat. Több száz ember térdelt le a pápa előtt, így jelezve, hogy csatlakoznak hozzá. Itt hangzott el egy híres mondat is. "Deus le volt!", tehát "Isten akarja!"

A szegények keresztes hadjárata

1096

Mielőtt az első hivatalos háború elkezdődhetett volna, a parasztok, jobbágyok és társaik indultak útnak, hogy elfoglalják a kereszténység legfőbb zarándokvárosát.
A hadjárat egy fontos szereplője Remete Péter, aki 15 000 (majd 20 000) emberével szeretett volna hódítani. Péterhez hasonlóan Nincstelen Valter is egy csapatot vezetett. Mielőtt elérhették volna az úti céljukat, a muzulmánok "elhessegették" onnan őket. Valter meghalt, mások iszlám szolgák lettek, feladták a harcot Xerigordon váránál.

Az első keresztes háború - a fejedelmek keresztes hadjárata

Period: 1096 to 1099

A seregek nagy csapata Konstantinápolyban találkozott.
Az első, aki 1096 augusztusában elindult, Vermandois grófja, Hugó volt. Őt követték Bouillon Gottfried, III. Eustache és Balduin. Később Bohemund és Rajmund csatlakoztak. Végül Rövidnadrágú Róbert és a két gróf, II. Róbert és István kapcsolódtak be a társaságba.

A nikaiai ostrom

May 6, 1097

A sereg Nikaia felé még több emberrel bővült; korábbról a szegények keresztes hadjáratának túlélői segítettek gazdag társaiknak. Mivel I. Kilidzs Arszlán szultán korábban már legyőzte a kereszteseket, alábecsülte a következő hullámot és keletre ment harcolni. Amire viszont nem számított, hogy keresztes barátai hírnököt küldenek hozzá és ezért vissza kellett fordulnia. A szultán és csapatai bármennyire küzdöttek, a keresztesek fölényben voltak. Végül a szultán megadta magát Bizáncnak.

A dorülaioni csata

Jun 30, 1097

Nikaia után Dorüliion volt a soron. A sereg egy kis bizánci kiegészítéssel indult tovább útjára. Két csapatra oszlott a sereg - Bohemunddal és Rajmunddal az éleiken. Bohemund korábban ért oda társánál, így letáborozott Dorülaion mellett. Itt a törökök rátámadtak a keresztényekre, ám ismét nem számítottak valamire; csak a ellenfél egyik fele van a helyszínen. Mikor a többi ellenség is megjött, egyből szedték a sátorfájukat és elmentek. A keresztények mentek is tovább.

Anthiókia ostroma

Oct 21, 1097

Mire Anthiókiába értek, a keresztény sereg létszáma elég kicsi volt a kezdetlegeshez képest, így támadás helyet a város kiéheztetése mellett döntöttek. Hónapokkal később Kerboga sietett a város segítségére és ostrom alá vette a kereszteseket. Egy katona - Péter Bertalan - látomásai szerint a városban volt a szent lándzsa, amivel Jézust megölték annak idején. Igaza volt. Ezután Kerboga kitört a városból, de látván, hogy szövetségesei menekülnek, ő is inkább elrohant.

A történet vége - Jeruzsálem ostroma

Jun 7, 1099

Iftikár ad-Daula - a jeruzsálemi vár védője - felkészült a keresztesek látogatására; a városon kívüli csatornákat megmérgezte. A kereszteseket azonban ez sem állította meg; nem sokkal később kövekkel és nyilakkal romboltak le három tornyot, mielőtt másnap betörtek és az összes muszlimot megölték volna.