-
Napóleon születése
Napóleon Napulione Buonaparte néven született,
1769. augusztus 15-én. Egy nyolcgyermekes család második fiúgyermeke volt. A Napoléon Bonaparte nevet később vette fel, családjától is megkövetelte a névváltoztatást. -
Fiatalkora
Egy toszkánai kisnemesi család leszármazottai voltak, akik a 16. században telepedtek le Korzikán. A családban mindig korzikai nyelven beszéltek. Édesapja Carlo Buonaparte, édesanyja Letizia Ramolino. Egy bátyja volt, Joseph, a többi testvére: Lucien, Élisa, Louis, Pauline, Caroline és Jérôme fiatalabb volt nála. Napóleont a második születésnapja előtt, 1771. július 21-én keresztelték meg az ajacciói katedrálisban. -
Francia forradalom
Fokozatosan haladt előre a ranglétrán. Többször is visszatért Korzikára, ahol hármas küzdelem alakult ki az ottani nacionalisták, a royalisták és a forradalmárok között. Végül 1793 áprilisában családjával együtt Franciaországba kellett menekülnie, miután szembekerült a sziget elszakadásáért küzdő Pasquale Paolival. Az események végül a tehetséges tábornok diktatúrájába torkolltak (1799). -
Trafalgári csata
A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) hajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 hajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka. A trafalgari csata szertefoszlatta I. Napóleon császár tervét Anglia lerohanására (boulogne-i expedíció). A győzelem több mint száz évre megalapozta a brit tengeri fölényt. -
Waterlooi csata
A waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. Annak érdekében, hogy többé ne térhessen vissza, a győztes hatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig a britek felügyelete alatt élt. -
Halála
Szent Ilonán a Longwood House-ban élt haláláig. A száműzetésben rendszeres napirend szerint élt, idejét beszélgetésekkel, sétákkal, valamint emlékiratai tollba mondásával töltötte. Utolsó évei keserűségben és mély haragban teltek, úgy érezte, mintha halálra ítélték volna. Itt is halt meg 1821. május 5-én.
