-
Fiatalkora
- augusztus 15-én született Napulione Buonaparte néven, Ajaccio városában. A korzikai Buonaparték toszkánai kisnemesi család leszármazottai voltak. 1778 decemberében még tízéves sem volt, amikor édesapja magával vitte Franciaországba, ahol néhány hónapig az autuni kollégiumba járt, majd ösztöndíjasként május 15-én beíratták a Brienne-le-Château-i királyi katonai nevelőintézetbe. 1786 januárjában lépett szolgálatba.1786 januárjában lépett szolgálatba.
-
A forradalom
Fokozatosan haladt előre a ranglétrán, 1792-ben századossá léptették elő. A korzikai Antoine Christophe Saliceti közbenjárásával Bonapartét megbízták a Toulont ostromló francia hadsereg tüzérségi osztagának vezetésével. A royalisták 1795. október 5-én megpróbálták átvenni a hatalmat Párizsban a Nemzeti Konvent ellen. A teljhatalommal felruházott Barras Bonapartét nevezte ki szárnysegédjévé, valamint a Tuileriák palotájában székelő Konvent védelmére gyorsan összetoborzott seregek parancsnokává. -
Első hadjáratok
Két nappal házasságkötése után Bonaparte Nizzában átvette a francia „Itáliai Hadsereg” vezetését, és 1796. március 27-én sikeres hadjáratot indított Észak-Itáliában az osztrák és szárd–piemonti erők ellen. Győzelmet győzelemre halmozott és elfoglalta Milánót. Az itáliai hadjárat sikere nyomán Bonaparte franciaországi politikai befolyása is egyre nőtt. Bonaparte következő hadjárata súlyos kudarccal végződött. Seregével Egyiptom ellen vonult, hogy a briteket elvágja Indiától. -
Az első konzul
1800 februárban az államcsínyt Napoleon és köre népszavazással próbálta legitimálni, de a történészek bebizonyították, hogy választási csalás történt. Az 5 millió választópolgárnak kb. 46,26%-a, kb. 2 313 000 polgár szavazott, közülük 1 550 000 szavazta meg az alkotmánymódosítást. Lucien Bonaparte belügyminiszter, Napoleon testvére, az Igen szavazatok számát közel megduplázta, és olyan végeredményt hozott ki, mely szerint a választópolgárok 99,94% elfogadta az új alkotmányt. -
A császár
Az 1804-es Cadoudal–Pichegru-féle royalista összeesküvés véres megtorlását és Enghien hercegének kivégeztetését követően a Szenátus felajánlotta Bonaparte tábornoknak a császári címet. Napóleonnal szemben 1803 és 1805 között csak az erős hadiflottával rendelkező Nagy-Britannia volt képes ellenállást kifejteni. A császár 1804-ben hozzálátott az Anglia elleni invázió előkészítéséhez , azonban 1805. október 21-én Nelson a trafalgari csatában megsemmisítő vereséget mért a francia–spanyol hajóhadra -
Elba és a száz nap
A fontainebleau-i szerződés értelmében megtarthatta császári címét, saját királyságként megkapta Elba szigetét, a francia állam évi 2 millió frankot biztosított számára, és magával vihetett 400 főnyi testőrséget. 1814. május 4-én érkezett meg Elba szigetére. Azt nyilatkozta ugyan, hogy a világtól visszavonultan akar élni, de valójában nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe. Figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és úgy döntött, visszatér Franciaországba. -
Szent Ilona-szigete és halála
Napóleon a HMS Bellerophon hadihajó fedélzetén 1815. július 15-én indult el Szent Ilona-szigetére, ahova 1815. október 15-én érkezett meg kis számú kíséretével. Szent Ilonán a Longwood House-ban élt haláláig. Utolsó évei keserűségben és mély haragban teltek, úgy érezte, mintha halálra ítélték volna. Itt is halt meg 1821. május 5-én. Halálával kapcsolatban Sten Forshufvud svéd fogász és mérgezésszakértő bizonyította az arzénmérgezést.
