-
10,000 BCE
A pénz előtt: Önellátó gazdálkodás
Egyszerű gazdálkodási rendszer, pénzre mint csereeszközre nem volt szükség. -
3500 BCE
Árucsere
örülbelül az Őskor vége felé és az Ókor elején kezdődött és teljesedett ki a szakosodás. A gazdaság különböző termékeinek előállítása egyre inkább különböző, az adott tevékenységben a legjobb embereknél, csoportoknál összpontosult akik később mással nem is foglalkoztak. Az így megtörtént gazdasági munkamegosztásból elengedhetetlenül következett az áruk cseréje. -
1500 BCE
Árupénz
A cserekereskedelem hátrányainak kiküszöbölésére kialakultak az általánosan elfogadott közbülső csereeszközök. Ezek a csereeszközök szintén áruk voltak, viszont olyan áruk amelyek a legalkalmasabbak voltak más árukra történő cserékre. -
700 BCE
Fémpénz
Amikor a nemesfém általánosan elfogadott lett a mérhetőségért pénzérmék formájában használták. Ez olyan pénz, amely jól felismerhető méretű, formájú és mintázatú, többnyire kerek. A pénzérme feltalálása azért volt jelentős előrelépés az árupénzzel szemben, mert kifejezetten a pénz funkcióinak ellátására alkotják, ezért könnyű szállítani, megismerni, és az értékét is jól megtartja. -
500
Pénzhelyettesítők
A gazdaság fejlődésével a nemesfémek véges mennyisége nem tudta kielégíteni a kereskedelemben szükséges pénzszükségleteket. Ekkor a kereskedők váltókat adtak fizetési ígéretük hitelesítésére, addig amíg pénzhez nem jutottak. Egymás váltóival kereskedők végül egymás között is fizettek. Előrelépés mikor a bankok bocsátottak ki váltókat, amiket innentől bankjegyeknek neveztek. Az ország fizetőeszközének egységesítésére végül az állam vette kézbe a bankjegykibocsátás egyedüli jogát. -
Rendeleti pénz
A rendeleti pénz elnevezése olyan pénzre utal, melynek fedezete valami más árukészlet. A pénz értékét a kormányzat rendelkezésben írja elő (innen származik a „fiat” neve is, ami latinul ‘legyen meg’-et jelent) és kötelező érvényű törvényes fizetőeszközként használatos.
