Árpád-házi uralkodók

Szent István király

1000

Vajknak, aki megkeresztelésekor az István nevet kapta, a fejedelmi trónra való igénye az egyenes ági trónöröklés meghonosítását jelentette, ami a régi hagyományokkal való szakítás egyik jele volt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Istv%C3%A1n_magyar_kir%C3%A1ly

Az Árpád-házi uralkodók

Period: 1000 to 1301

Az Árpád-ház a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről elnevezett dinasztia. Árpád fejedelem leszármazottainak uralkodása idején került sor a magyar királyság megalapítására. A honfoglalást követően, körülbelül 900-tól Árpád eltűnik a forrásokból, a Kárpát-medence valós hatalmi viszonyai, a kialakuló fejedelemségek kiterjedése és jelentősége ismeretlenek.

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1z

Péter Magyar király

1038

Velencei vagy Orseolo Péter (németül: Peter Orseolo, olaszul: Pietro Orseolo; Velence, 1010 vagy 1011 – Székesfehérvár, 1046 vagy 1059. augusztus 30.) Magyarország királya 1038 és 1041, valamint 1044 és 1046 között. Apja Orseolo Ottó velencei dózse, anyja I. István nővére Árpád-házi Ilona.

Aba Sámuel

1041

Magyarország harmadik királya, 1041 és 1044 között uralkodott. A hagyomány szerint I. István király húgának férje, aki az Aba nemzetségből származott.

Péter Magyar király

1044

Második alkalommal került a trónra.

I. András

1046

Magyarország királya volt 1046 és 1060 között.
András 1046-ban tért vissza száműzetéséből a Magyar Királyságba, majd a pogányokkal átmenetileg szövetséget kötve a Vata-féle lázadás során megdöntötték Péter király uralmát, és még ebben az évben megkoronázták.

I.Béla

1060

Árpád-házi magyar király 1060 és 1063 között. Apja az I. István király által megvakíttatott Vazul herceg, anyja egy Tátony nemzetségbeli nő. Az Árpád-ház fiatalabb ágából származott. Béla keresztelő neve Adalbert volt. 1031-ben elhagyta Magyarországot, testvéreivel, Leventével és Andrással együtt, mikor apjukat, Vazult kivégezték.

Salamon

1063

Salamont már apja életében ifjabb királlyá koronázták Székesfehérváron, azonban családjával kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról, miután apai nagybátyja, a későbbi I. Béla megdöntötte apja hatalmát 1060-ban. Német csapatokkal visszatért az országba és 1063-ban királlyá is koronázták, amely alkalomból a német-római császár, IV. Henrik húgát, Juditot feleségül is vette.

I. Géza

1074

Rövid, 3 éves uralkodása után I. (Szent) László került trónra.

Szent László

1077

Szigorította I. István törvényeit, különösen a lopást büntette keményen: 10 dénár feletti érték eltulajdonítása halálbüntetést vont maga után. Megerősítette az egyház helyzetét, megtiltva a pogány áldozásokat és kötelezővé téve a templomba járást, büntetést írva elő a törvény megszegőinek.
https://hu.wikipedia.org/wiki/I._L%C3%A1szl%C3%B3_magyar_kir%C3%A1ly

Könyves Kálmán

1095

Az eredetileg papnak készülő király enyhített elődje törvényein és megpróbálta megállítani a királyi birtokok csökkenését. Törvényben mondta ki a fiúági örökösödést és hogy azon családok birtokai, ahol nincs fiúutód, sem fiútestvér, visszaszállnak a királyra (tehát nem oszthatóak fel a rokonok között). A kereszteseket átengedte ugyan az országon, de a fegyelmezetlen csapatokat fegyverrel verte szét.

II. István

1116

Magyarország és Horvátország királya 1116 és 1131 között. 1105-től 1116-ig ifjabb király, 1105 és 1119, valamint 1124 és 1125 között Dalmácia királya. Apja Könyves Kálmán király, anyja Kálmán első felesége, Felícia királyné, szicíliai normann hercegnő.

II. Vak Béla

1131

Bár gyermekként apjával együtt Bélát is megvakították, felesége, Ilona királyné segítségével sikeresen irányította az országot. A királyné döntő befolyást gyakorolt a kormányzásban és fontos szerepe volt a férjét megvakíttató főurak lemészárlásában is.

II. Géza

1141

Magyarország királya 1141 és 1162 között. Vak Béla és Ilona királyné legidősebb fia. II. Gézát annak ellenére, hogy mindössze 32 esztendősen halt meg, a legerősebb – ám a közgondolkodásban jobbára elfeledett – magyar királyok közé szokás sorolni. Kiterjedt külpolitikájával, sikeres hadjárataival és jelentős egyházi tevékenységével erősítette országa befolyását Európában.

III. István

1162

István próbálta felvirágoztatni királyságát, nevéhez kötődik az első magyar városi kiváltságok kiadása, ezzel az önkormányzatiság meghonosítása. Ezeket a privilégiumokat elsőként Székesfehérvárnak adományozta, ez volt az úgynevezett fehérvári jog, mely később a magyar városi kiváltságrendszer elsődleges jogalapjává vált.

III. Béla

1172

Béla eszközölte ki I. László szentté avatását és sokat tett a kultúra fejlesztéséért is. Ebből a korból származik az első egybefüggő magyar nyelvű írott emlék, a Halotti beszéd és valószínűleg Anonymus Gesta Hungaroruma is.

Imre

1196

Magyarország királya 1196-tól, szerb király 1201-től, 1204-es haláláig. III. Béla király és Châtillon Anna királyné, antiokheiai hercegnő elsőszülött fia. Apja még életében ifjabb királlyá koronáztatta, hogy biztosítsa számára a trónt, Imre ennek ellenére fivérével, a későbbi II. Andrással többször összetűzésbe került, mivel a herceg folyamatosan fellázadt uralma ellen.

III. László

1204

Mindössze három-, más források szerint ötévesen koronázták királlyá, viszont így is csak a negyedik legfiatalabb koronás fő a magyar történelemben.

II. András

1205

III. Béla halála után nagybirtokosok további erősödésnek indultak, részben az Imre és András közötti trónharcok miatt. Mire II. András trónra került, az sokkal gyengébbnek bizonyult, mint apja idején. Híveit további adományokkal próbálta meg magához láncolni, így gyorsan csökkenni kezdtek a várbirtokok.

IV. Béla

1235

Magyarország királya 1235-től haláláig. II. András magyar király és első felesége, Merániai Gertrúd második gyermeke. Hagyományosan a legnagyobb magyar uralkodók közé soroljuk. Az ő nevéhez fűződik az ország tatárjárás utáni újjáépítése, innen a "második honalapító" jelző. Őt tartják Budavár alapítójának is.

V. István

1270

1246-tól 1257-ig szlavón herceg, majd erdélyi herceg (dux Transsilvanus), 1258 és 1260 között stájer herceg (dux Stiriae). 1260-tól ismét erdélyi herceg, 1262 végén az "ifjabb királyi" címet (iuinior rex) felvéve a keleti országrész de facto független uralkodója, e címét apja ellenében sikeresen megvédte. 1270-től haláláig egész Magyarország (totius Hungariae) királya.

IV. Kun László

1272

László kun testőrséget szervezett maga köré, jobban bízott bennük, mint a magyarokban. Végül épp ők gyilkolták meg, bár a felbujtók feltehetően magyar főurak (bárók) voltak.

III. András

1290

Apja István herceg, II. András király utószülött fia, anyja Morosini Tomasina, egy velencei előkelő család leánya. III. András halálakor Ákos nembéli István nádor az „Árpád-ház utolsó aranyágacskája”-ként búcsúztatta. Ezért gyakran nevezik az utolsó aranyágacskának, miután ő volt az utolsó Árpád-házi király. Származása okán hívják még Velencei Endrének is.

Az Árpád-ház kihalása

Jan 14, 1301

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1z