-
Születése
Egy szatmári faluban, Érmindszenten, elszegényedett nemesi családban született 1877. november 22-én. Édesapja diósadi Ady Lőrinc, kisparaszti gazdálkodó, édesanyja tiszaeszlári Pásztor Mária, református lelkipásztorok leszármazottja volt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre -
Gyermekkora
Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1883-ban, 1886-tól a katolikus népiskolában folytatta , 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. 1892-től a zilahi református kollégium diákja volt. -
Egyetemi évek
Beíratták a debreceni jogakadémiára. a második évre már a pesti jogi karra iratkozott be, majd Temesvárra ment,Temesvárról nagyon betegen vitte haza édesanyja 1897 karácsonyán, ahonnan felgyógyulva utazott újra Budapestre. A többször is megküldött tandíj azonban korhelykedésre úszott el.Zilahra utazott, ahol ügyvédbojtár lett és egy barátjánál lakott. -
Találkozás a szerelemmel
Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda (Ady így nevezte őt el) lett a múzsája; az ugyanebben az évben megjelent Még egyszer című kötetében „A könnyek asszonya” című költeményt már ő ihlette. A Léda-kapcsolat 9 évig tartott: 1903-tól 1912-ig. -
Új versek
Új versek című verses kötet megjelenése.
Részei:
LÉDA ASSZONY ZSOLTÁRAI
A MAGYAR UGARON
A DALOLÓ PÁRIS
SZŰZ ORMOK VÁNDORA
http://mek.oszk.hu/00500/00588/html/versek01.htm -
A második szerelem
1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak.1915. március 27-én a lány apjának (Boncza Miklós, neje: törökfalvi Török Berta) beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát. -
Háborús évek
Az első világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg; ez idő alatt nem közölt írásokat, négy év hallgatás után, 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. -
Halála
1918 novemberében (a Tisza-gyilkosság után) a harmadlagos szifilisz jellemző szövődményeként kisebb szélütést kapott. Ettől kezdve beszéde szaggatottá vált, de elméje tiszta maradt. Később megkapta a világon épp ekkor végigsöprő spanyolnáthát, ebből kialakuló magas lázzal járó tüdőgyulladását a Liget Szanatóriumban kezelték. Két hete ápolták, amikor egy reggel hirtelen meghalt (1919. január 27-én, 41 évesen).