-
Fiatalkora
Napoléon Bonaparte 1769. augusztus 15-én született a korzikai Ajaccio városában, egy toszkán eredetű olasz nemesi családban, Carlo Buonaparte ügyvéd és Letizia Ramolino negyedik gyermekeként. Egy bátyja volt, Joseph és a többi hat testvére fiatalabb volt nála: Lucien, Élisa, Louis, Pauline, Caroline és Jérôme. -
Tanulmányai
Rövid ideig az autuni kollégiumban tanult, majd 1779. május 15-én ösztöndíjasként beiratkozott a Brienne-le-Château-ban működő királyi katonai nevelőintézetbe. Öt évet töltött itt. -
Toulon ostroma
Toulonban royalista lázadás tört ki, a lázadókat a tenger felől támogatta egy brit flotta is. Bonapartét megbízták a várost ostromló francia hadsereg tüzérségi osztagának vezetésével. Ezután egy sikeres támadással a franciák visszafoglalták a várost. A csata után, december 22-én ezredesből dandártábornokká léptették elő és 1794 elején az itáliai francia hadsereg tüzérparancsnoka lett. -
Fogsága
Bonapartét a velük fenn tartott jó kapcsolata miatt 1794. augusztus 6-án bebörtönözték az antibes-i várba. Salicetinek írt levelében szenvedélyesen védekezett a feljelentés ellen, és végül felmentették minden vád alól. Két hét múlva szabadon engedték és technikai képességei miatt felkérték, hogy dolgozzon ki terveket Itália megtámadására Franciaországnak az Ausztria ellen folytatott háborúja kapcsán. -
Tüzelés a royalista felkelőkre vendémiaire 13-án
Október 3-án a párizsi royalisták lázadást hirdettek a Nemzeti Konvent ellen. Paul Barras kinevezte szárnysegédjévé és a Tuileriák palotájában székelő konvent védelmére gyorsan összetoborzott seregek parancsnokává. 1795. október 5-én egy fiatal lovastiszt és barátja, Joachim Murat számos nagy ágyút és fegyvert foglalt le, és közösen kartácstűzzel tisztították meg az utcákat. -
Első házassága
Heteken belül szerelmi kapcsolatba lépett a kivégzett Alexandre de Beauharnais özvegyével, Barras volt szeretőjével, Joséphine de Beauharnais-al. Gyorsan felbontotta eljegyzését Désirée Claryval és 1796. március 9-én összeházasodott Joséphine-vel, akinek néhai hitvesétől már volt két gyermeke: Eugène és Hortense, akiket Bonaparte örökbe fogadott. Ezután beköltözött felesége lakosztályába, a Párizs melletti malmaisoni kastélyba. -
Itáliai hadjárat
Bonaparte tábornok Nizzában átvette az itáliai hadsereg vezetését és március 27-én hadjáratot vezetett Észak-Itáliába. Célja a szárd-piemonti erők legyőzése volt, mielőtt osztrák szövetségeseik beavatkoztak volna. A montenottei csatában gyors győzelmet aratott és két hét alatt legyőzte Piemontot, elfoglalta Milánót. győzelmet aratott a a lodi csatában, majd Castiglionénál, Bassanónál, Arcolénál és Rivolinál. A rivoli csata az osztrák seregek összeomlását eredményezte Itáliában -
Campo Formió-i béke
A szerződés, a hagyományos, „örök és megsérthetetlen békére” vonatkozó kitételek mellett, számos korábban osztrák kézen lévő területet juttatott francia fennhatóság alá. A szerződés aláírása a francia forradalom legyőzésére létrehozott első koalíció vereségét jelentette, Bonaparte tábornok itáliai hadjáratának és a köztársaság létrehozása után kirobbant forradalmi háborúk lezárását. -
Egyiptomi hadjárat (1798-1801)
- július 1-jén Alexandria előtt vetett horgonyt, melyet Napóleon, rövid harc után, július 2-án el is foglalt. Nelson a francia hajóhadat az Abukiri-öbölben (Nílusi csata, 1798. augusztus 1.) teljesen megsemmisítette. Jaffa elfoglalása után (1799. március 6.), Saint-Jean d'Acre ostromába kezdett (1799. március 16.), de Sidney Smith angol várparancsnok olyan hősiesen védte. 1801. szeptember 2-án az utolsó francia csapatok is kapituláltak.
-
Brumaire 18–19-i államcsíny
A brumaire 18–19-i államcsíny (1799. november 9–10.) Bonaparte Napóleon tábornok sikeres hatalomátvétele, amellyel Franciaországban megdöntötte a direktóriumi kormányzási rendszert és a saját egyeduralmát biztosító konzulátusi rendszert állította helyébe. Ezt az eseményt a francia forradalom tulajdonképpeni lezárásának szokták tekinteni. -
2. koalíciós háború
1800 tavaszán az első konzul csapatai élén átkelt a svájci Alpokon Itáliába, hogy meglepje az osztrákokat, akik már majdnem teljesen kiszorították a francia hadsereget Itália területéről. Az osztrák csapatok Marengónál vereséget szenvedtek. Moreau serege végigsöpört Bajorországon és hatalmas győzelmet aratott Hohenlindennél 1800 decemberében. Ennek eredményeként az osztrákok kapituláltak és aláírták a lunéville-i békét 1801 februárjában. Ezzel a Franciaország elleni második koalíció szétesett. -
Napóleon, a francia császár
Napóleon koronázására 1804. december 2-án, a párizsi Notre-Dameban került sor, VII. Piusz pápa jelenlétében. -
A trafalgari tengeri ütközet
A csata a dél-spanyolországi Trafalgar-foktól nyugatra zajlott le, Cádiz és a Gibraltári-szoros között. Pierre de Villeneuve francia altengernagy vezette 33 (18 francia és 15 spanyol) sorhajóból álló francia–spanyol flotta harcolt a 27 sorhajóból álló brit flotta ellen, melynek Horatio Nelson altengernagy volt a parancsnoka. Habár Nelson elesett a csatában, de flottája döntő győzelmet aratott és elhárította Nagy-Britannia lehetséges francia invázióját. -
A "Három császár csatája"
Miután a francia csapatok 1805. november 13-án bevonultak Bécsbe, tovább üldözték a Morvaországba visszahúzódó szövetséges orosz–osztrák csapatokat. I. Sándor orosz cár megérkezésével a csapatok irányítása kikerült Kutuzov tábornok kezéből. A szövetséges uralkodók úgy döntöttek, hogy Austerlitztől nyugatra ütköznek meg Napóleonnal, ezért elfoglalták a pratzeni magaslatot, amelyet Napóleon szándékosan ürített ki, hogy ezzel csapdát állítson az ellenséges haderőknek. -
A félszigeti háború
A napóleoni háborúk egyik (mellék)hadszíntere volt, ahol spanyol, portugál és brit seregek küzdöttek Bonaparte Napóleon hadai ellen az Ibériai-félszigeten. „Kalapács és üllő”-hadjáratként szokás jellemezni, amelyben az Arthur Wellesley, Wellington első hercege által vezetett 40–80 000 fős brit–portugál seregek alkotta „kalapács” szétzúzta a francia hadsereget a spanyol reguláris haderő és gerillák, valamint a portugál milícia alkotta „üllőn”. A háború 1808 és 1814 között zajlott. -
A wagrami csata
- július 5–6-án lezajlott wagrami csata során Napóleon viszont döntő győzelmet aratott az osztrákok fölött. A kegyetlen és véres ütközet során mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett. A csata után I. Ferenc osztrák császár megingott, és fegyverszünet megkötésére kényszerült, ami októberben a schönbrunni békeszerződés megkötéséhez vezetett.
-
Az oroszországi hadjárat
I. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjárata a napóleoni háborúk fordulópontja volt. A császár 600 ezer fős hadsereget állított össze. Az orosz hadsereg Kutuzov vezetésével Moszkváig vonult vissza, a felperzselt föld taktikáját alkalmazva. Végül Moszkva előtt az oroszok csatára kényszerültek, és a mindkét fél számára óriási veszteségekkel járó borogyinói csata után Kutuzov kérésére a cár feladta a Moszkvát, de nem kért békét. Eztután kezdődött a francia sereg pusztulása. -
A lipcsei csata
A lipcsei csata vagy a népek csatája 1813. október 16–19. között zajlott le. Ez volt a napóleoni háborúk döntő ütközete. Napóleon súlyos vereséget szenvedett, ami a németországi és lengyelországi francia uralom végét és egyben Napóleon bukását jelentette. -
Elba és a száz nap
- május 30-án érkezett meg Portoferraióba, a HMS Undaunted fedélzetén. A francia állam évi 2 millió frankot biztosított a számára és magával vihette 400 főnyi testőrségét. Lemondatása után történt meg a Bourbon-restauráció. Néhány hónappal később itt tudta meg volt feleségének, Joséphine-nek halálhírét. 1815. február 26-án 700 emberével megszökött Elbáról, megdöntötte a Bourbon-házat és visszaállította uralmát.
-
A végső bukás: a waterloo-i csata
Az 1815. június 18-án lezajlott waterlooi csata Bonaparte Napoléon utolsó összecsapása volt. Elbai száműzetéséből nemrégen hazatért Napóleon ismét elfoglalta Franciaország császári trónját. Száznapos uralma idején az európai hatalmak egyesített erővel támadtak rá, először a brit Wellington herceg és a porosz Blücher tábornagy seregeivel került szembe. -
Száműzetés és halál
Napóleont 1815 decemberében a Szent Ilona-i Longwood House-ba költöztették, a hely elhanyagolt, szélfútta, csapadékos és elhagyatott volt, maga az épület pedig penészes és tele volt patkánnyal. 1821-ben Napóleon egészsége gyorsan romlott és ekkor megbékélt a római katolikus egyházzal. 1821. május 5-én halt meg a Longwood House-ban 51 éves korában. Utolsó szavai ezek voltak: „Franciaország, hadsereg, a hadsereg feje, Joséphine