Jókai Mór

  • Period: to

    Születése

    Jókai 1825 február 18-án született Komáromban, egy nemesi származású családban.
    Gyerekkorában megjelentek már versei, ezért tehetséges gyereknek tartották.
    10 éves korában németül is megtanult Pozsonyban.
  • Period: to

    Tanulmányai

    1841-1842 (pápai református kollégiumban tanult, itt ismerkedett meg Petőfivel is)
    1842-1844 (Kecskeméten jogot tanul)
    1846-ban diplomat is szerez jogból
  • Period: to

    Írói pálya elkezdése

    1843-ban írt egy tragédiát (A zsidó fiú)
    1846-ban megírta első regényét (Hétköznapok)
    Regény sikere miatt döntött az írói pálya mellett
  • Period: to

    élete 1848 környékén

    Tízek Társaságának tagja lett.
    1847-ben az Életképek folyóirat szerkesztője lett.
    1848. márciusnak fő alakja, ő olvasta fel és fogalmazta meg a 12 pontot.
    1849-ig szolgálta a forradalom ügyét, de egy idő után már a béketárgyalásokat támogatta, amikről írt is például az Esti Lapok-ban.
    Tavaszi hadjáratok után ismét fellelkesült, de hamarosan menekülnie kellett. Felesége elrejtette és négy hónap múlva sikerült Rózának kapitulációs iratot szereznie, ami által büntetlenül elhagyhatta menedékhelyét.
  • Period: to

    Szerelmi élete

    Nemzeti Színházban a tüntetők lecsillapításakor találkozott a színésznővel, Laborfalvi Rózával, aki majd egy kokárdát tűzött Jókai mellére.
    Ez lehetett szerelmének megszületési oka és 1848. augusztus 29-én feleségül vette Laborfalvi Rózát.
    Boldogan éltek együtt egészen 1886-ig, amikor Laborfalvi Róza sok szenvedés után meghalt. Ez összetörte Jókait, de hamarosan újraházasodott Nagy Bellával, aki elfordított mindenkit Jókaitól és a közvélemény róla is rossz lett. Ez a házasság nem sikerült jól.
  • Period: to

    Írói fellendülése a szabadságharc után

    Az olvasók reményt és vigasztalást vártak tőle, amit meg is adott, hiszen 1850-ben megjelent az első novelláskötete (Csataképek). Szabadságharc dicsőséges, pozitív történéseit idézik fel a novellák.
    Ezt a novelláskötetet is csak álnéven adhatta ki (Sajó).
  • Period: to

    Élete a politikában

    50-es években bekapcsolódott a politikába és 1861-ben az országgyűlésen a határozati párt képviselője volt. Jókai hitt a nemzet fejlődésében/fölemelkedésében.
    Ilyenkor írta meg (Az új földesúr) művet, ami ma az egyik legtöbbet vitatott műve.
    1863-ban (A Hon) politikai párt napilapját elindította.
    4 évvel később 1875-ig parlamentben ellenzéki képviselő lesz.
    1871-ben megépítettette Balatonfüredi villáját és anyagi helyzete is elég jó volt.
    1875-ben kormánypárti képviselő lesz.
  • Period: to

    További írásai

    Történelmi regényeket is írt, a 17. századi Erdélyről, tatárokról és a törökökről ír. (Erdély aranykora, 1851, Török világ Magyarországon, 1852-53, Janicsárok végnapjai, 1854 )
    Legfőbb ihletőjét a reformkor ábrázolásakor találta meg, ilyenkor a nemzet-/érdekegyesítést mutatja be művekben (Egy magyar nábob, 1853-54, Kárpáthy Zoltán, 1854-55).
  • Period: to

    Legjelentősebb művei

    1867 után írta leghíresebb és legfontosabb műveit, például A kőszívű ember fiai-t (1869).
    1868-ban személyesen adta át a (Szerelem bolondjai, 1868) című művet Erzsébet királynőnek.
    Társadalmi kérdések is megjelennek Jókai műveiben. (Fekete gyémántok, 1870)
    További művei: Eppur si mouse!/És mégis mozog a föld! (1872)
    Az arany ember (1872)
    Rab Ráby (1879)
    Ezekben az időkben éli művészi fénypontját.
  • Period: to

    Utolsó évei

    Áttért a kalandos történelmi regények írására. Ilyenek például a (Szeretve mind a vérpadig, 1882, A lőcsei fehér asszony, 1884)
    Az utolsó éveiben már hiányzik a kalandosság a műkből és inkább balladaszerű művet írt (Sárga rózsa, 1893)
    További művei ebben az időszakban:
    (Egy hírhedett kalandor a tizenhatodik századból, 1879, A cigánybáró, 1884, Trenk Frigyes, 1893, A két Trenk, 1893, A kis királyok, 1886, A mi lengyelünk, 1902)
  • Period: to

    Halála

    Jókai fiatalkorában gyakran beteg volt és ahogy öregedett, egyre gyakrabban volt neki tüdővérzése, de nem foglalkozott ezzel. Feltehetőleg ebben halt meg 1904 május 5-én.
    Nem akart meghalni, családjának is ezt mondta: "És most aludni fogok" és ezután örök álomba mélyedt.