Ipari forradalom - találmányok

"Tűzgép"

1712

Newcomen 1712-ben fejlesztette ki a gőzgépet üzlettársával Thomas Saveryvel együtt. Savery egy 'tűzgép'-et javasolt, ami lényegében egy termikus szifon volt: egy üres tartály alkotta a szerkezetet, melyre egy cső volt szerelve, ami lenyúlt a bánya alján összegyűlő vízbe. A tartályba kisnyomású gőzt vezettek, melyet hideg víz befecskendezésével lecsapattak. Az ekkor kialakuló vákuum felszippantotta a vizet, melyet később kiengedtek a szabadba.

Fonógép

1768

1768-ban Richard Arkwright vízierő-meghajtású fonógépet készített, amely sodort láncfonalat állított elő. Ezzel újabb akadályok merültek fel, mert a fonalelőállításban most a fonás lett a leggyorsabb munkafázis

Fonógép - "fonó Jenny"

1769

A fonaltermelés nem volt termelékeny a szövőszékek számára, így ezen kellett sürgősen változtatni. A nagy ügyességet és figyelmet igénylő kézi fonást igen nehéz volt gépesíteni, azonban 1764-ben James Hargreaves megalkotta a "fonó Jenny"-t, amely egyszerre nyolc csavart fonalszálat tudott előállítani.

Gőzgép

1769

Az első, iparilag használt gőzgépeket Thomas Savery („tűz-gép” 1698) és Thomas Newcomen (1712) tervezte. Végül 1769-ben James Watt szabadalmaztatta a később is használt megoldásokat gőzgépén. Mondhatni, hogy a Watt óta a gőzgépen végzett fejlesztések nem hoztak alapvető újdonságokat, inkább az ő megoldásainak finomításából álltak.

Szövőszék

1785

Az első vetélős szövőgépet Edmund Cartwright szabadalmaztatta 1785-ben, vízzel hajtott modelljét 1788-ban mutatta be. A mechanikai szövőgépet 1790-ben alkalmazták először, az első üzemet azonban a kenyerüket féltő takácsok felgyújtották, lerombolták

Gőzhajó

1807

A gőzhajók gyorsan tért nyertek az Egyesült Államok folyóin és a gőzhajók fokozatosan felváltották a kereskedelmi vitorlás hajókat a tengeren is a 19. század végére. Észak Amerikában Robert Fulton North River Steamboat nevű (később Clermont) hajója már gazdasági siker is lett. 1807-től a Hudson folyón (akkor még North Rivernek, Északi folyónak hívták) járt.

Gőzmozdony

1814

George Stephenson első "műve", az 1814-ben[1][2] készült Blücher ugyan mai szemmel kezdetlegesnek tűnik, de ez volt az első olyan jármű, amely a Stephenson által úttörőként alkalmazott peremes kerekeinek köszönhetően a síneken maradt, és 4 kilométeres óránkénti sebességgel 30 tonnás terhet tudott elvontatni.

Gőzhajóval az Atlanti-óceánon át

1819

Az első gőzhajó, mely átszelte az Atlanti-óceánt Amerika és Európa között, az amerikai SS Savannah lett, bár ez természetesen egy vitorláshajó és gőzhajó keveréke volt. A hajó Savannah kikötőjét 1819. május 22-én hagyta el és Liverpool-ba 1819. június 20-án érkezett meg. A 18 napig tartó úton a hajó csak részben haladt a gőzgép és lapátkereke segítségével, az összes üzemidőre vonatkozó becslések 8 és 80 óra közé esnek.

Első vasútvonal

1825

Az új gőzmozdony 1825 őszén debütált a Stockton–Darlington-vasútvonalon. A vonal 40 kilométeres volt. A gőzmozdonyt szénnel, valamint búzával fűtötték. A szerelvény 38 kocsiból állt, és mintegy 600 utas volt rajta. A mozdony a Locomotion nevet kapta.