Egyszavas kijelentések szakasza

Passzív beszéd időszaka 12-16 hón

1 CE

Globális beszédmegértés: az elhangzó beszéd egy részét képes felismerni, és a megértést még nagyban segítik a külső tényezők pl. beszédhelyzet, gesztusok, mimika, intonáció stb

Első szókezdemények 10-12 hónapos kor

2

• gőgicsélés fennmarad, kb. 15 hónapos korig
• holofrázis: első jelentéssel bíró hangsorai - formájukat tekintve a felnőttnyelv szavaihoz, funkciójukattekintve pedig a felnőttnyelv mondataihoz kapcsolhatók kétféle módon jöhet létre: környezetéből utánoz egy hallott szót/környezet jelentést tulajdonít egy szóra emlékeztető hangsornak - ezt erősíti a gyermekben

Legkorábbi nyelvi közlések

3

• főként kérő és felszólító mondatdallammal kiejtett szavak vagy egészében megjegyzett szókapcsolatok, pl. ’Baba!’;’ ’Ott!;’ ’Adide!’
  • jelentésükben azonosak a korábbi gesztusokkal

Első szavak

4

-Általában könnyen kiejthető szavak, amelyek a gyermek környezetében gyakori személyre, tárgyra vonatkoznak, valamilyen kedvelt cselekvést jeleznek, irányt, tárgyak eltűnését vagy megjelenését fejezik ki
-Egy szó több tárgyat vagy cselekvést jelölhet
-Az is előfordul, hogy a dolgok különböző helyzetekben más- más nevet kapnak
-Az izolált szavak még nem hordoznak ragokat, és jelentésük gyakran a felnőtt használathoz képest túl általánosított

Hallott hangsor részleteinek megismétlése

5

Legtöbbször a szavak elejét rekonstruálja pl. ’ba’ ─ ’banán’, nusz ─’nyuszi’, kisebb százalékban a végét pl. át –’lapát’, geji –’reggeli’.

Szupraszegmentális észlelés finomodása

6

Egy kis idő múltán igyekszik imitálni a szótagszámot is pl. ’sűsű –’fésű’, pőpő –’cipő’

Kettős tárolás

7

Eredményeként a gyermek minden szemantikai egységet két formának feleltet meg. Tárolja a saját, a környezettől eltérő gyermeknyelvi szavait pl. ’pcsu’, ’sócsi’ és a felnőtt helyes formáit pl. papucs, zokni.

Első év vége - expresszív zsargon - szituatív beszéd

8

Olyan szótagsorozatokat mondanak, melyek intonációja, hangsúlyozása anyanyelvük mondataira emlékeztetnek, de jelentéssel nem bírnak vagy csak egy-két értelmes, ismert szót tartalmaznak.
A beszéd önmagában nem, csak a helyzet ismeretében érhető meg, ezért a jelenséget szituatív beszédnek is nevezzük.